Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A SzKirián felhasználó összes verse >>>



Pipacsmező

Egyesül az ég a földdel,

összeér a kék a zölddel,

álom ül a láthatáron;

Isten abroszát a nyáron

hímezgetik szelíd árnyak:

piros szirmok, pilleszárnyak.

Rohangál a szél a réten

- mint csikó fű tengerében -,

létezése mámorában

hempereg a napsugárban.

A tekintet örvend, szabad,

ha a messzeségbe szalad.

És az ember bódultan áll;

keresne szót, de nem talál -

csak érzi: szívét színező

varázs e táj...Pipacsmező.

Lelke megfürdik a szépben,

mint egykor tündérmesékben;

vállára száll a kék madár,

körülötte ezer bogár...

Egyszerű titkuk csak annyi,

hogy "élni - és élni hagyni".

To Top