A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Túlélni a boldogságot
Mint a mag a majdant, sejtettem csupán,
hogy égig érő fa rejlik bennem,
s egyszer végül boldognak kell lennem -
vártam hát remélve, félszegen, sután.
És most felettem ring a gyönyörűség
lombja, a vágyott rejtelem, csoda.
Isteni szándék intette oda,
hogy megmérettessék szerelem, hűség.
E csillagbűvös tiszta végtelent
elbírhatja-e lelkem idelent?
A boldogság nehéz, bársonyos árnya
megrebben, mint szívemben a féltés,
mikor felemel, repít Feléd és
hegyeket mozgat meg pillangószárnya.
