A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Szemedben barna sóhaj
Ne nézz ilyen riadtan,
visszajövök, ne félj!
De tudod, hogy van itt benn:
az ösztön hajt, hogy élj.
Levegő, fény, öröm kell!
Magamhoz kell jutnom!
Hogy melletted maradjak,
el kell tőled futnom.
Muszáj mennem, ne nézz így!
Csak megsimogatok
egy madárdalt a szélben,
vagy bármi állatot...
Csak megérintek egy fát,
megnézem az eget,
meg a műanyag angyalt,
ki mindig integet
a trafik-kirakatban,
és biztat mosolya...
Földillat, suszterbogár,
kavics vagy pocsolya -
mindegy, hogy mi rejti el,
talán egy fűcsomó,
egy vakkantás a parkban,
a hömpölygő folyó...
Én megtalálom, hidd el,
és magammal hozom.
Ha mustármagnyi lesz is,
a hegyet mozgatom... -
Szemedben barna sóhaj
- csak az beszél, te nem -,
mély, ősi férfibánat...
(De szép vagy, istenem...)
