A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Tövismadarak
Madár, dalolj, hisz dalolás a sorsod,
dalod növeszti lelked szárnyait!
Gyilok-világ felett is úr az élet,
szállj akkor is, ha töviseit féled,
s megnyitja majd előtted ágait.
Az égre nézz, hallgass a hívó szóra,
mely kezdetektől csendesen vezet;
csalóka vágyak szőttesén át látod,
hogy Ő az, Ő, ki egyetlenként párod,
s egyetlenként szeret.
Hogy egy bűvös kertet rejt a tüskeerdő,
nem látja más, csak kettőtök szíve;
nem érti más, nem tudja senki, senki,
hogy nem juthattok többé már ezen ki,
s a kapun más nem léphet be ide.
Mert csillagokba mártott tollal írták
a földöntúli örök lényeget:
gyönyörű törvény, megmásíthatatlan,
nem némíthatja el se jég, se katlan
e boldog éneket.
