A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Semmiség
Ilyen kis semmiért
rég nem fájt már a szívem... -
Csak Isten, aki ért,
és átlát minden rímen. -
De bármily kicsinyes,
a torkomat szorítja;
az Ármány szemfüles,
és kezében parittya.
Úgy sajog ez a seb,
mert lelkemen ütötte,
bagolynál csöndesebb
most sóhajaim röpte.
Hitvány kis kín, tudom,
de mégis majdnem sírok... -
És újra álmodom.
Újra homokba írok.
