A SzKirián felhasználó összes verse >>>
Halhatatlanok napján
Papa 110
Gesztenyeillat leng a csöndben,
szelíd az őszi délután,
suttognak rozsdaszín varázsok,
s a lehulló kis elmúlások
avarrá gyűlnek tétován.
Velem vagy most és mindörökké,
a felhőket veled nézem.
Szellő simít, mert szép kezed holt...
Csupán a szél, vagy képzelet volt? -
Mosolyogsz rám bennem, érzem.
Gubbaszt egy angyal kőbe zárva,
a sóhajok ismerőse.
Nem felel, hiába vallatom,
némán mereng a fuvallaton...
A titkot nem tudja ő se.
