A Horváth Erzsébet D. Julianna felhasználó összes verse >>>
Áttörés a tudattalanba
Vajh’ vár még ránk egy jobb világ?
Vagy törjem el óránk mutatóját!
Jobb létre szenderülhet-e Ádám?
Vagy szétzúzza Évájának bordáját!
Kezdetben a lépés nem volt nehéz,
férj és feleség, sétáltunk az út mentén.
De nekem örökös akadály, neked hazudás,
színészi tehetségedhez senki fel nem ér!
Betegséghegyek, ezt hagytad nekem,
családi ereklyék, mi nálad semmivel
össze nem fér, mondtam, megtisztítom,
de igazán meg nem foghatom, saját
dolgaimat is csak a kukába dobhatom!
Arroganciád ostobán határtalan és beteges,
de már ez is egyre megy, csak végem legyen.
Téged szeretni pokoli útvesztő, öngyilkos lét,
tizenhat éve bemutatkoztál, mint megtért, jó legény!
Persze már az alatt is rendszeresen átvágtál,
de hihető magyarázatot mindvégig találtál.
Életed mint egy kiszámítható folyamatábra,
csak az iskoláját neki: három évig nem bírtam mosolyogni!
Életemet akkor megpróbáltam eldobni,
krízis osztályon tudtam magamhoz térni.
Mit akkor mondtam halkan, gyógyszer túladagolva,
„te ezt soha nem fogod megérteni”, tudatomból
pattant ki, mint legvégső igazság, hangosan zokogva.
Miután apám felhívott téged, és szólt, hová lettem,
te megcsináltad a dauert, majd behozattad feneked.
Hallgattam akkor is, akkor már két éve játszottál velem,
szólni nem mertem, hiszen apámmal karöltve rám
sütöttétek a bélyeget! Most meg már mindenem kell!
(Egy szétcincált lány-nő két sötét, erőteljes hapsi ellen!)
Vajh’ várhat még ránk egy jobb világ?
Vagy tépjem széjjel életünk albumát!
Jobb létre szenderülhet-e Évánk?
Vagy viselje otromba férfiak hadát,
s húzza meg végleg a mérgezett flaskát!
2021. január 3.
https://telegra.ph/Poet-Blog----Merklin-Anita-blogja---Áttörés-a-tudattalanba-Vers---Pillanatkép-20210103-01-03
