A Horváth Erzsébet D. Julianna felhasználó összes verse >>>
Szeretet
Megszúrták szíved és te ez alatt is szerettél.
Gyengéd megértéssel és jó kedvvel tápláltad lelkét.
Igaz tekintettel egyedül te voltál, neked is körötte forgott a világ.
Gyöngítették lelked, s mégis te vittél szeretetet.
Részedről tiszta volt a szándék, kérdezni nem mertek.
Családot akartál s gyermeket, miután helyre tetted lelked.
S most kiderül, urad nevelője volt leggonoszabb legbelül.
Tízéves rémálmod az abortálásról maguk közti átkos szavuk után jelen volt.
Mit a hátad mögötti rosszindulatuk kiváltott, az benned a rák volt.
Célod volt és terved, együtt egy szebb életet élni meg.
Jártál utánuk, amíg lábaid vittek, majd kifordult, begennyedt, az óta se jött helyre.
Gyógyítóhoz nem mehettél, téged ide bekényszerítettek fájdalmak közepette.
Betegségben felismerted ezt, elcsúszva s százszor is megszégyenítve.
Járgányod eladtad miatta, mentetted a menthetőt, gyógyuláshoz juss, ez volt a fő.
2020. november 3.
