A Rowena1015 felhasználó összes verse >>>
Aurora
Amikor sokszor látod meg,
hogy könnyes a szemem,
hiszen túl sok mindent érzek,
lelkemben már nem fér el
ennyi erőteljes érzelem,
ott jön ki a többlet, s ott
kiárad a maga tükrében.
Szájam mosolyra húzódik,
az égre felnézek békésen,
könnyem cseppje lefolyik
szívem felé és megsimogat,
behunyom szemem s a fény
megcirógatja emlékező lelkem:
Szeretlek drága, egyedi és
megismételhetetlen énem,
értéked s fényed a sötétben
jó mélyen eltettem s őriztem,
soha többé el nem feledlek,
az út alatt meg-és felismertelek,
magammal én megbékéltem.
Dicsőítsd a létezésnek eme formáját,
lásd meg benne a háló szőtte szépet, a jót.
Ahol állunk s ahol tartunk, csupán nézőpont,
szintek hazája az itt is és a benned is passzol.
Pólusok, mezők, szintek, és terek végtelen
létezése ez, s mint a sarki fény, úgy ölel körbe
szeretett tánclejtése.
2020. november 4.
