A Rowena1015 felhasználó összes verse >>>
Titkok és szelencék
...mint a hamvaiból feltámadó Főnix madár, őrizgetjük szívünk porát, de nem élesztjük. Szelencébe tettük, hogy abban tartsuk a fájdalmunk. Naivan azt hisszük, nem változik semmi körülöttünk, de néha felocsúdunk, hogy már semmi sem a régi. Talán életünk alkonyán majd megértjük parányi, emberi voltunk összefüggéseit. Néha - mikor a Hold fényesebben ragyog, amikor egy-egy szó bearanyozza a napunk, ó de szívesen tárnám fel! De jöjjön tomboló vihar, pusztító tűz, a hamvakat csak őrizgetjük, dédelgetjük, de nem élesztjük!
2014.09.04.
