A Rowena1015 felhasználó összes verse >>>
Tollból lélek
Mi a művészet?
Dal, ének, költészet,
rajzolt vagy festett képek,
vasba-kőbe zárt igazság
a szavak s formák nyomán.
Vaskori hangulat, vaskori dizájn,
vastag a hideg lánc, vasból a rács,
nem kell más, csak egy kis halál,
későbbre is lesz elegendő lázadás.
Köd honol a függönyözött szobán,
kötéllel körülfont, erős len ruhám
akad fönn a hatalmas, ajtómegfogó
vaskarikán.
Lépteim suhanva súlyosan szaporázom
Spanyolhonból francia kastélyon át,
majd egy kolostor felé veszem az irányt
Itálián át, bejárva végül a ködös Britanniát.
Ha megkérded, most
mi nekem a művészet,
egy nap idéződik fel bennem,
ez év június negyedike, mikor
fedetlen testem felfedezetlen
találkoztam a szenvedéllyel
idomok leplében, a vággyal
karöltve, lelkünk határán
andalogva sebesen, mely
elsőre földhöz taszít, majd az
egekbe repít, nem tesz mást, csak
istenit, mert akit otthon hagytam,
nem boldogít.
Groteszk testek hevernek
förtelmes lelkednek bűzös
emésztőgödrében, akit
még a halál se rendít meg,
anyaföldön bizonygatod,
hogy a Föld lapos, mitől
odaszületett egyvéreiddel
is mindennap jobban aluszol.
Mi értelme ocsúdni,
izzadva fázni, biztos
képet másnak eladni?
S hogyan lehet, miért
tudok újra és újra
beléd szeretni?
Vajon lehetünk-e ennél többek,
agyal, mereng, filozófiai határokat
feszeget a messzi idegen, ki odatéved,
mert benne az időben mindig ott a jelen,
mint csillag, gyermek, kígyó, hegy,
ezen a világon minden egy, legyen az
dal, ének, költészet, rajzolt vagy festett
képek, bár szerető kezek ölelnének!
Jelleged mélyen érint,
édes bizsergés vagy
az érintés nyomán,
mitől fűszerillatú virágok,
színes mezők nyílnak testünk
körüli láthatatlan szférán,
maga vagy a mámorosan
szemtelen ruhátlanság,
s léted lényege nekem
nem más, mint a tiszta,
önfeledt kitárulkozás,
melytől a szellem szárnyal,
s szabaddá vál' önmaga
tökéletes arculatán.
2019. november 30.
