A Rowena1015 felhasználó összes verse >>>
Békés végítélet
Sohasem érem el a végcélt,
de lábaim elnehezülve visznek
az ismeretlen felé, s csak egy perc,
és megfojt az érzelem.
Istenem!
Ki ez a képen?
Csak homályos test és lélek,
összefolyt festékcsíkok,
alaktalan alakok láttatják
egy rég elveszett emlék képét.
Törékeny ujjaim betakarják arcom,
sós gyöngyök gördülnek remegő ajkamon.
Már várnak, hívnak,
most van itt az ideje a búcsúnak.
Gondolatok elmúlnak,
szemeim lecsukódnak,
az örök béke ez,
amely most elringat,
szakítsd hát szét ujjainkat!
Álmomban már láttalak,
ahogy itt ülsz mozdulatlan,
ahol a szív megszakad
szépen, halkan.
Könnyes szemed félve tekint rám,
szavaid hajója tőlem immár
egy távoli világba száll.
Ott, hol a fényesség
fonja körül nyugtalan lelkemet,
oda, ahová nem hatol a gyűlölet,
ahol új értelmet kap a létem:
a békés végítélet.
2008
