A Ikic Aleksandar felhasználó összes verse >>>
Természetfeletti
Eső áztatja a világot, életet lehel a földbe
Akár a megfáradt szív belezuhanva szerető ölbe
Igy teremti magát önmagából az élet
A kezdet és vég nélküli lélek
Csend vízhangzik a zajban
Szelídség jelenik meg a vadban
Lágy dallamra táncot jár a természet
Öszhangba hozza az egyet és az egészet
Szeretet járja át a gyávát is és a merészet
A levegő sok élő alapja
Létet fecskendez a halott anyagba
Ám ha kedve úgy tartja
Felgyorsult mozgása az élőt szétszaggatja
Teret tisztít és piszkít
Csendes majd völgyekben sikít
Bármely alakba belebújni képes
Mindegy, hogy értéktelen vagy ékes
Sima vagy talán érdes
Esetleg sötét vagy fényes
A homokszem a szélben száll
Megmentőjére sose vár
Táncol a széllel erényes kéjjel
Áthatva léttel és fénnyel
Lehet nappal lehet éjjel
Mikor a tánc véget ér
Szívükben nem haragos a vér
A homok és a szél külön útra kél
