A Hajdók József felhasználó összes verse >>>
A hegyek hangja
Magasan szálló sas madár az égen,
csendben száll fenn a fújdogáló szélben,
Szétterülnek csapkodó szárnyai,
megcsillannak rajta a napfénynek árnyai.
Hegyek ormai táncba hívják halkan,
meghallja-e a tovatűnő zajban?
Ő a madarak és a fellegek királya,
nem a csendes tengerek repkedő sirálya.
Hívják őt a hegyek suttogó hangjai,
bennük megbújó erdők vadjai,
Tudják lehetnek ők a következő áldozat,
akit az élőkből a halálba érkezve áthozat.
Becsülni kell az ellenfelet magunkban csendben,
megtörni a káoszt a nem létező rendben.
Legyen ez az élet egyetlen mérvadó rangja,
elcsukló halk szavak a hegyek hangja.
