A Érchegyi Csaba Rudolf felhasználó összes verse >>>
Egy költő gondolata
Versben gondolkodni vagy versen gondolkozni, maga az út, min elindultam.
Lelkem földjén írva szántok, vetem a sorsom magjait s csak a kihajtásra várok.
Egy kútból locsolom a sarjakat s fény táplál engem, hogy a sötétbe ne ragadjak.
Üzenetet küldök, üzenetet várok. Nem számolom a strófákat, csak egy világot látok.
A felkelő nappal kelek én is, leírhatatlan csodák születnek az elmémben, ahol ott vagyok én is.
Költők atyját elmémben idéztem, de a tollam válaszolt s írta helyettem.
Szabadságom világa elmém házában él, de nem engedem ki, mert míg élni fogok csak az üresség kísér.
Elmém univerzumában repültem s csak a tollam kellett hozzá, hogy megoszthassam veled, mit kerestem.
Mikor vége lett az utazásnak, a fény vitt át a túlvilágra s nem felejtettem el sorsom krónikáját, elmesélni unokámnak.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021. 03. 06.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
