A Érchegyi Csaba Rudolf felhasználó összes verse >>>
Jégvirág
Napsütötte jég, egy múlt került elő belőle mi volt rég.
Az olvadó jég folyó filmként tárult elém, tisztán láttam őseim világát, hogy mit üzennek felém.
Egy jövőkép sorozata ömlött rám s egy új világ jelent meg előttem, s egy virág várt.
Egy jégcsepp olvadt a szívemben s egy meleg fuvallat súgta, boldog leszel az életben.
A fényben párolgó víz szivárványa kaput nyitott s megláttam a kedvesem egy zuhatagban, mint virág s hívogatott.
Kérte, hogy szakítsam le mert nekem pompázna s illatával árasztana el e világba.
A szépség és szerelem világához tartoztam, a virágom leszakítottam s karjaimban tartottam.
A leszakított kecses szár csillámló könnyei értem peregtek, szépségével s illatával mint hervadó virágomat a karjaimba temettem.
Eltemettem, de a szár mit szakítottam nem feledtem.
Újra hajtott pompázott s újra meg újra nekem adta e világot.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.01.24.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
