A Érchegyi Csaba Rudolf felhasználó összes verse >>>
Búcsú Apámtól
A lelke elszállt, az anyagi világból kiszállt.
Űr, hiány, s szomorúság uralkodott az élők lelke felett, mély bánat árulta, könnycseppjeimet.
Minden jó s rossz mi vele élt, ezután, már csak az emléke mesélt.
A család gyásza mosta lelkemet, fiaként álltam sírja felett, s az arcomon hulló ķönnyeimben fojtottam lelkemet.
Megtörte szívem a föld kopogása, mi apám koporsójára írta, nincs már maradása.
Mire eltemették a múltat, csak az emlékek voltak. A sír kertjében virág illatok hívtak, s a szemem előtt szőnyegként hulltak.
Ha csillagok közé nézek, ott látom őt, a legfényesebb fénynek. Sugarával nap mint nap töltekezem, s tudom, hogy életem világát, neki köszönhetem.
Emléke, képbe rajzolva sugallja álmom, hogy újra megölelhetem őt majd a másvilágon.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2020.12.20.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
