A Koroknai András felhasználó összes verse >>>
A Khariszok
Az elsőt hiába kérdezem,
Csak papírokra mutogat.
Mi dolgom, megírták oda,
Dőlt betűkkel sorsomat.
Megteszek mindent, amit kell.
Játék volt, most már húscafat.
Álmokból font kenderkötél,
Húzza magával, múltamat.
A másik gyorsan átkarol,
Száguldva visz, a csúcsra fel.
Hozzám ér, megráz, megszorít,
Az illatával mondja el:
Dicsérjem, kellek egy kicsit,
Lépjünk túl minden bánaton.
Világít, csillog és ragyog.
Így mászik fel, a hátamon.
És végül ott van ő, az egy.
Akiért mindent jól csinál
A pillanat. És úgy tűnik,
Hogy már csak egy lépésre vár.
De elszalad, mert álmai,
Színesebb képek nélkülem.
Földre száll, eltörik, hirtelen.
Nem sokat késtem el, azt hiszem.
