A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Most nem alszom.
Azt mondtad csak álmodjunk.
Mint a jégbe csavart faág.
Lassan mint a falevél hervadjunk.
Az nem más, mint a fagyos halál.
Azt mondod csak álmodjunk.
Mint az őszbe fojtott gyökér.
Csak a perceket számoljuk.
Akkor mond az élet mennyit ér.
Én még szerelmet akarok.
Mely az egekbe emel.
Tűzet mely egykor bennem lobogott.
Amit senki soha, nem olthat el.
Inkább adj nékem szerelmet.
Olyan eget rengetőt.
Amit ember még nem érzett.
Az égig fel emelőt .
De ne hozz már álmot.
Inkább legyen vad zivatar.
Legyen szemem könnytől ázott.
Hulljon fejemre hideg zivatar.
Hozz nekem új tavaszt.
S ha virágok illatát ontja szét.
Az vágyat álmot el nem apaszt.
És a szerelmet mint nektárt osztja szét.
Azt mondod inkább álmot adsz.
Hát nem kell az nekem.
Hozz inkább új tavaszt.
Ahol virágot bont a szerelem.
Vagy hozz inkább vihart .
Mely minden gátat összetör.
Azt ami minden álmot elzavar.
És testet lelket meggyötör.
Hozz inkább tüzet.
Mely viharként tombol.
S ha elpusztít füvet fát.
Látod?vele a lelkem lángol.
