A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Rab vagyok.(második részlet.)
Te légy csak bátor.
Kopogtass az égnek ajtaján.
Az ember nem más mint vándor.
Aki él és hal az élet színpadán.
Mond lesz e a napból hold?
Vagy búzából kő talán.
Ha az ember mindent magába fojt.
Kárnak kopogtat az égbolt ajtaján.
Kérj és az isten mindent megad neked.
Feledd a kínt, a gyötrelmeket.
Lásd azt, aki téged szívből szeret.
Feledd akit az ég is elfeledett.
Lásd a tavaszt ha itt a kikelet.
Nézd a méh zúg már a virág felett.
Halld a dalt a lombok alatt.
Érezd a simogató napsugarat.
Érzed, illatot ont a vadvirág.
A fecske is fészkére vissza szállt.
Varázs vesszővel járnak az angyalok.
Látod?én most is neked álmodok.
Vajon az éjszaka lehet e nappal.
És nappalból sötét éjszaka.
Vajon lesz e az ördögből angyal.
Boldog az kit sújt az égnek ostora.
Te ne azt lásd amit látni vélsz.
Takard ki fájó lelkedet.
Ha az éjszakába látsz és félsz.
Csak dobd rám némán terhedet.
S ha látod mit feledni kéne.
Nézd szemem,hogy ragyog.
Mindent megteszek érted.
Hogy együtt legyünk mi boldogok.
2020.
