A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Rab vagyok.
Azt kérded ki vagyok?
Azt nem tudom,nem tudom.
De tudom ,hogy rab vagyok.
És démonok kísérnek utamon.
Azt mondod gyötrődni akarok.
Mint akit a kín keresztre feszít.
Az elme szikrái mind szabadok.
De téged a sötétség elvakít.
Te nem érzed, amit én érzek.
Meg sem hallod hangomat.
De most nézz rám ha rád nézek.
És nézd a kín ,hogy fojtogat.
Azt mondod az emberek szabadok.
És nem vérrel áztatott a kenyér.
Mióta élek rab vagyok.
S a vér mi hullt az mind az enyém.
Oly féktelen e düh.
Mellyel pusztítod önmagad.
Mint ki önmagához hű.
És azt hiszi csak ő lehet áldozat.
Nézd kitárom kapuját az égnek.
Arany koronát teszek a fejedre.
Hogy lásd szivárványát az égnek.
Hogy utat nyiss szívedbe végre a fénynek.
Nézd arcom naptól égett.
Látod?gyógyírt követel.
Te csak gyógyíts arra kérlek.
Míg a lelkem sötétben vesztegel.
2020.
