A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Élni csak veled.
Oly régóta mindig arról álmodom.
Ahogy ott állunk egy kopott régi színpadon.
Egy a szívünk és egy a fájdalom.
Mi eggyé vállunk e dohos régi kínpadon.
Mond mit tegyünk ha szívünk ég és csupa láz?
Mint nyirkos hideg csontjainkban ide oda jár.
Mint testet kínzó idegen erő.
Mint ha zord hideg tél jönne a messzi észak felől.
Mond mit tegyünk ha megdermedt a táj?
S ha szívünk újra megint napsütésbe vágy.
Adj nékünk Isten adj nékünk erőt.
Mint idegen urat elviselni ki országunkra nőtt.
Mi nem lehetünk többé boldogok.
Ha nem lehetünk mindig - mindig szabadok.
Mint jeget hozó tomboló vihar.
Elnyel minket a könnyes zivatar.
Szabadság te édes jó anyánk.
Gyere haza már régen várunk rád.
Élni csak veled együtt érdemes.
Had lássam újra fényedet.
