A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A költő átka.
Kinek a lelke maga a pokol
és rég a sírba szállt.
Kit útjában kísér a nyomor
s ha szól az ég is rá kiált.
Nézd az átkozottat
sír mint egy bolond.
Lelke már nem nyugodhat
ég és Föld között bolyong.
Ha az istenek reá néznek
egy angyal felkiált.
Nyoma sincs a lelki fénynek
Lám a költő ,látod pokolra száll.
A költő nem más mint nyomor
vad tüskét termő rózsaág.
Akit ez ég útjába sodor
abból kihal a boldogság.
A költőt nem szabad szeretni
legyen szemedbe inkább megvetés.
Lásson az ég boldogan nevetni
legyen övé a feledés.
.
