A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A Naszály hegy tölgyfái alatt.
Valahol itt a rengetegben
a Naszály tölgyfái alatt.
lépted hallom az őszi csendben,
Ősi sebből friss könny patak fakad.
A bíbor színű alkonyatban
a szél dér virágját szórja.
Valahogy régi tűznek fénye lobban,
mintha bennem égne már a lángja.
Valahogy az égő vágyak útján
ma még találkozok veled.
Pedig az őszi erdő sárga lombján
ezüstös dér nevet.
De mit mondhat egy gyáva ember
ha a félelem ösvényén halad?
Ki szólni hozzád régen nem mer
hisz gazul magadra hagytalak.
Az omladozó őszi lombok alatt
újra bocsánatod kérem.
Lelkem szárnyán sóhaj fakad
kérlek,bocsáss te meg nékem.
