A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A vadon gyermeke
Letépem molyette, elnyűt ruhám.
Eldobom ,mint valami megunt lomot.
Csendben álló hegy oldalán.
Avar lesz a párnám ,amit a faág lehullatott.
Erdő ,mező legyen hazám.
Életem és pihenőm.
Egy pacsirta ,ha reám talál.
Daloljon a zöld mező.
Körülöttem nyíljon sok ezenyi szép virág.
Csodát hirdet nekünk a tarka rét.
És te ,vándor, ha reám találsz.
Öleld át a vadon gyermekét.
Ölelj át mintha vándor volnál.
Te is itt a földön énvelem.
Örűlj te is ,hogy rám találtál.
Mert a vándor egyszer megpihen.
