A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Távolodunk
Ha már arcod elrejted.
És a némaság árnyai közé menekülsz.
Amit a sors elrendelt bevégzed.
Egy utolsó mosollyal itt hagysz egyedül .
Érzem, menetelünk a csendes vég felé.
A dermesztő csend érzem megremeg.
Néha megfognám az idő kerekét.
Hogy érezzem újra keblemen dobogni szívedet.
Érzem egyre távolodunk.
Mint a holdfény a napsugártól.
Látlak, de már nem álmodunk.
Egyre távolodunk a szerelem kék tavától.
Esők zuhatagát érzem átfolyni lelkemen.
Tavunk tükrén szívünk elmerül .
Tudom te nem leszel velem.
De ez a szív, még most is hozzád menekül.
2021.10.
