A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Idegen
Halk léptekkel járok az utakon.
Mintha ismeretlen volna e táj nekem.
Szőke napfény futkos a lombokon.
Minden nap látom ,ma mégis idegen.
Idegen a Föld amit a lábam tapos.
Idegen a por ami rám ragad.
Idegen az előre megírt sors.
Ami kitépi belőlem az álmokat.
Ma idegen vagyok én is.
Pedig őseim hamvait fúja itt a szél.
Talán kevés volt itt ezer évis..
Ami itt egy árnyék emberben él.
Ma megtört a testem.
Sós verejték ring az arcomon.
Az ezer év ránca ül szememben.
És a nap szúró fényét szótlan bámulom.
2021.10.
