A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Megtört
Valahol megtört a kőbe vésett akarat.
Mint jég fedte faág a nehéz súj alatt.
Valahol út közben volt ,rólad egy álmom.
De megtört a fény a gyönge jégvirágon.
Most előttem köd ,néma szürkület.
Lebegő árny itt lebeg,és a csend halkan nyújt kezet.
Lábam alatt száraz fa levél,valami nyomja szívemet.
Úgy érzem tőlem távol élsz és kezed, már jéghideg.
Tudod nem akartam feledni,csókot ölelést.
Nem akartam ködben járni ,érezni a jég verést.
Én nem akartam visszanézni, látni a hó esést.
Nem akartam elfeledni, azt amit az ember kőbe vés.
2021.09.29
