A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A mában élve
Ma hangtalan erőtlen szavak.
Hangját hallgatom .
Ma szemem a mában ragadt.
És merre visz utam ,nem tudom.
Néha a te arcodat látom.
Pedig komor sötét idők élnek a lelkemben.
Látlak érezlek és tudom ez nem csak álom.
Látlak a messzi végtelenbe.
Talán még te is érzed .
Ahogy a reménytől fosztott szív zuhan.
Amikor már nincs reményed.
És amikor sír a lélek ,zokog, mégis hangtalan.
Talán még te is látod.
Ahogy a lélek zuhan fekete fellegek mögé.
Átkozva a hazugságot.
Kitépve szívéből a reménygyökerét.
