A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Amikor egy élet véget ér
Zúgó szél sír a fák hegyén.
Mint a perc ha egy élet véget ér.
Egy kihunyt parányi lámpa fény.
Egy hangtalan világba visszatér.
A csend vállán kicsordul könnyem.
Szemem most rád figyel.
Fellegek közt lebegő lelkem.
Téged hív soha nem enged el.
Érzem a kirekesztett lélek.
Most hozzád menekül.
Hív egy pislákoló élet.
Kérek ne hagyj egyedül.
Egy tűz halált megélt faág.
Mely gyümölcsöt teremni képtelen.
Ágain beteg gyönge virág.
Karjaid közt végre megpihen.
