A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Egy gondolat
Néha rabul ejt egy gondolat.
Mond mért ébred nélküled fel a nap.
Az égen felhő jár a szél simogat.
Kezem kitárom te mégis távol maradsz.
A derengő hajnal ébred hidegen.
Széllel viaskodó sirály kuporog a köveken.
Előttem kitárja karját a végtelen.
Emléked itt áll és én átölelem.
Felettem néma szürke felhők szállnak.
A csend felé hajlik szívem csupa bánat.
Tudom én ,hogy szürke napok várnak.
Arcomon sírnak az őszi árnyak.
Csak egy perc csak még egy gondolat.
Érzed egy hangtalan szó meg simogat.
Csak egy szó ami most hallgat.
És egy szív ami a te szíveddel össze olvadt.
