A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Ha forrnak a homok hegyek
Ha forrnak a homok hegyek.
Felperzselt sziklák könnye hull.
Érzed a nap most reánk nevet.
És hangtalan lelkem hozzád simul.
Ott a felperzselt világban.
A lelkek a szél vállán sírnak.
Ott az örök napsugárban .
Neved szívembe lesz irva.
Ott a végtelen időben.
Te vagy ki mellettem pihen.
Ott virággal kezemben.
Mindennap várlak kedvesem.
Ott a forrongó világban.
Tudom sivatagok álnak.
Én mégis várlak a sivatag porában.
És újra új életre hivlak.
Amikor sírnak a homok hegyek.
Szomjazva az édes viz után.
Kérlek hagyd ,hogy azzá legyek.
Aki szomjad oltsa ha nappal fénye bánt.
