A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Egy pislákoló mécses
Egy pislákoló mécses.
Körülötte szél kering.
Tudom te meg értesz.
Hisz fény vagy a földnek árnyain.
Egy szél fújta néma viztükör.
Benne hullám törte holdsugár.
Benne az arcod tündököl.
Oly sok éve már.
Vajon a fájó lélek húrjain.
Szívem mért játszik dalamot.
Kezembe egy kopott gitár.
És én egy régi dalt dúdolok.
Te hangtalan sóhaj.
Már rabod lettem én.
Te szívet emésztő tolvaj.
Miatad nem alszom az éjnek közepén.
Nélküled hiába élek.
Mert lelkem fuldokol.
Csak érezd ahogy a szívem.
Lelkedhez hajol.
Nekem nem maradt semmi.
Csak ez a hullám törte fény.
Hogy lesz -e erőm élni.
Nekem az is csak remény.
