A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Vér Hold
Ma vér hold festi esti égbolt fellegét.
Az erdő ma csendben gyászol .
Mint az elnémult lélek.
Ki hangtalan temeti gyermekét.
Az ágak leveléről vér könnyek hullnak .
Talán ma érted és értem sírnak.
Sorsom árnyai vállamra borulnak.
Mert , az álnokság csirája fájdalmat arat.
Gyötrő fájdalmak útját követve megyek.
Végtelen időn és téren át.
Lelkem a véres Hold vérébe temetve.
Viszem egy világ bánatát.
Nézek a végtelen égre fel .
A semmibe veszett már szemem.
Várom ,hogy egyszer reám lelsz.
És át ölelsz ,majd teremtő Istenem.
Várom ,hogy vér holdnak hideg porából.
Új idők reményét hinted el .
A lelkek fájó dallamától.
Egy új világ,új életre kell.
Ahol nem zokognak a megtört lelkek.
Ahol a végtelen idő átölel.
Ahol boldogan nevet a gyermek.
Ahol a költő kebleden alszik el .
