A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Szavak
Néha a kimondott szavak nagyon fájnak.
Ránk nehezednek ,mint sötét árnyak.
Arctalan szavak,fejedben halkan járnak.
Lidércei az éjszakának.
Szolga szívvel meggyaláznak.
Minden ami szép volt még neked.
Míg rablók rabláncát nem hordta kezed.
Most inkább felejtenéd istentől kapott neved.
Kezed égeti már a sors tűzében edzett kereszt.
Szemedben felhő, amely soha el nem ereszt.
Te csak nézel a semmibe meredve.
Puha könnycsepp beszáradt szemedbe.
Már nem jut egy épp gondolat az eszedbe.
Csak a képmutató világ feszít ma keresztre.
Gúnyosan kacagva nevetve.
És te csak tűrsz tovább reszketve remegve.
Legyen zászló a kezedbe.
A szabadság szent vérét temetve.
Vagy légy szolga megint örökön -örökre.
Minden virág elhervad kezedbe.
És te ott állsz szemed a hazug világ borongós egére szegezve.
2021.július 20.
