A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Egy poéta álma
Tollam ma könnyű szellő szárnyon repül.
Mintha vándor volnék a Föld kerekén.
Mint ki folyton hozzád menekül.
Ha már elfogyott a remény.
Ha szomjazik a poéta lelke.
Tudom te inni adsz neki.
Érzem, te nem hagysz ma cserbe.
Ha a végtelen csend lelkem elnyeli.
Ha a sóhajok szállnak repülnek hontalan.
Te hallod ha egy békétlen szív zokog.
Tudom hozzám bújsz hangtalan.
És látom én csillagod rám ragyog.
Kezem kinyújtom, de nem érinted kezem.
Szemem becsukom én már hozzád érkezem.
Érzed ma elküldöm szívem.
Kérlek, maradj ma még itt és ölelj át kedvesem.
Tudod az idő óráján a homok lepereg.
És az éj megint ránk talál.
De te most kísérd léptemet.
És érezd a tavasz újra vissza vár.
2021. 07.16
