A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Ha már
Ha már kéretlen életem homok sivatagában.
Babér koszorú nem terem nekem.
Had járjak őseim nyomában.
Ahol sorsom kövét kezembe veszem.
Ha már a balsorstól gyökerem .
Soha el nem szakadt.
Kérlek Isten lépj elő a homályból.
És szabadíts meg ,mint felhőktől a napsugarat.
Bár hallanád szavam.
Ott a végtelen kékség között.
Lelkem mint tűz perzselte lávafolyam.
Ég,perzsel itt a szívem fölött.
Nem tudom jut- e még
Ott az égben parányi kis hely nekem?
Talán vár rám a messzeség.
És végre békém is meglelhetem.
