A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Nyitott szemmel
Nyitott szemmel járok.
És néha mégse látok.
Régi rögös úton állok.
Mögöttem elhervadt szép virágok.
De nekem szemembe megbotlik a fény.
Pedig szeretnélek téged látni.
Veled együtt mennybe szállni.
Szeretnélek átölelni.
Minden szépet visszahozni.
De szemembe megbotlik a fény.
Szeretnélek úgy szeretni.
Ahogy nem tette még soha senki.
Szeretném ma azt üzenni.
Nem tudlak már elfeledni.
De szemembe megbotlik a fény.
Pedig látom a virágos kerteket.
Látom az ajkad ahogy rám nevet.
Érzem a kínt ami átszúrta szívemet.
Tán ez a szerelem nem is létezett.
De szemembe megbotlik a fény.
Látom a folyó tükrében arcodat.
Látom a kezet, amely megsímogat.
Hallom még gyönyörű hangodat.
Ez ami belőled nekem megmaradt.
És szemembe megtört már a fény.
2021 június
