A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Vagyok
Vagyok ,mert én is megszülettem.
Vagyok ,mint őszbe ragadt falevél.
Vagyok ,mert méhed rabja lettem.
Pedig jobb lett volna anyám, ha engem elvetélsz.
Vagyok de mondjátok meg kinek ,minek.
A szintelen világ itt hagy egyedül.
Tudom már nem nézhet rám szemed.
És ez az árnyék ,szívemre rá terűl.
Arctalalan árnyékból vetsz hideg álmot nekem.
Sodorsz a végtelen hideg télen át.
Látod ? Tüskékkel szurtad át a kezem.
És a fekete menyország sodor ,hegyen völgyön át.
Istenem ragad magadhoz az én néma lelkemet.
Vagy épísd fel újra ami régen elveszett.
Mosdasd meg bűnbe mártott testemet.
Nélküled már úgy sem létezek.
