A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Fények között
Ha a világ végtelenjében járok.
S idő párnáján nyugszik már fejem.
Szemem előtt nyílnak a réti virágok.
És ez a gyönyör ámulatba ejti szívem.
A Nap szikrázó fényét hinti el a réten.
A hajbókoló falevél fürdik az aranyporos fényben.
Bárányfelhők repülnek az égen.
S ifjú nyár szárnyat bont szememnek tükrében.
Min ha vándorok álmát ültetné szívembe.
Mint ha szivárvány virágot adna a kezembe.
Mint ha a múló idő rá hullna fejemre.
Ó te mégis, gyönyör vagy , álmos elfáradt szemembe.
