A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Út nélkül
Néha hozzád menekülnék.
Úttalan úton tengereken át.
Mint a szellő újra rád találnék.
Melletted élnék egy életen át.
Ha kint ülnél nyári estén.
Kint a kis padon.
Én utolsó napfény lennék.
Mely megcsillan szőke hajadon.
És ha éjjelente a sötét éjszakában.
Sóhajok hagynák el ajkadat.
Én hozzád bújnék, kis szobádban.
Hogy őrizzem, álmodat.
És ha felhők gyötörnék néha.
Magányos lelkedet.
Két kezem keblemhez zárna.
Hogy érezd dobogni szerelmes szívemet.
