A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Az igazság tükre
A szobámban feloltom a villanyt.
Azt hittem a sötétség kint reked mi kint van.
A szoba falán a sárga fény végig fut mint az arany.
Én a magányos csönd csendjében álltam,vártam,
mint kinek ezernyi kínja van.
Gondterhelt fejem gondolataival ,most itt vagyok magam.
Látom én az óra jár, és az idő melletem elsuhan.
Nézem a szoba tükrében fehérre festett hajam.
És én ijedten bámulok magamra ,félek látni ahogy az idő
Velem rohan.
Ó tükör inkább törnélek zuználak apró darabokra össze.
Mindjárt sorstalan sorba, sárba taposlak .
Én nem akarlak látní, sem előtted állni
te is hazug vagy.
Meglátod az éjnek derekán,az idő vak ajtaján kidoblak.
Vagy kérlek mutasd azt meg nekem.
Amit korhadt szemem, kezem , testem nem mutat senkinek.
Mutasd azt ami nem láthat már szemem .
Amit nem foghat
meg kezem.
Mutass havat tavat, tavaszt és mutasd,
,virágot bontó ifjú lelkemet.
