A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Kitépett gyökér
Látod most kitéped a boldogság gyökerét.
Most megnyitod a ködnek kapuját.
Most a lélek lecsukja két szemét.
És a szívébe zárja könnyes bánatát.
Látod? a felettünk könnyet ringató hajnalt.
Ránk hinti hideg permetét.
Érzem sírni vágy szívemben egy sóhaj.
Vajon holnap , eljössz - e árva szívemért.
Szemünkbe a hajnal vet szürke vak homályt .
Szinte lelkem benne végleg elmerül.
Te megnyitod a bánat ajtaját.
Ahol majd a lelkünk egyesül .
Bár szemed álarcát letépné a szél.
Bár látnám mit rejt a jövő.
Tudom csillagod elrejti az éj.
És nem tudom lesz -e még küzdeni erőm?
