A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A szerelem könnye
Arcomon legördült egy könnycsepp.
Szerelmem vágyát átölelni vágyom.
Tudom elbúcsúzni könnyebb.
Mint várni , hogy lelkem rád találjon.
E bizonytalan világon semmi nem nyújthat vigaszt.
Látod én nem hordok hazug álmokat.
Bár hangtalan zokogás szúrja szívemet.
Talán te meg sem hallod hangomat.
Bár te úgysem hallod egy hangtalan lélek szavát.
Egy könnyes sóhajt mely hozzád siet.
De mond ,hogyan éljek tovább.
Ha szívem sír,és mégis csak téged szeret.
Bár hallanád a hangtalan sóhajt a néma zokogást.
Bár éreznéd ahogy lelkem lelked öleli át.
Bár éreznéd ,hogy idő nélküled üres.
Bár érez egy szívnek árva sóhaját.
Bár harmat lennél szomjas ajkamon.
Bár látnád ahogy elmerengve rólad álmodom.
De te csak nézel a mának arany mezejére.
Kapaszkodva a múltnak megfáradt kezébe.
Látod? a futó idő hangosan nevet.
Úgy érzem a világ nélküled üres .
A lélek most sivár haldokló homok.
Kérlek adj innom hogyha szomjazok.
Bár lennél harmat szomjas ajkamon.
Bár árnyék lennél könnyes arcomon.
Bár remény lennél ha a kétség fojtogat.
És bár te ölelnél ha lelkem fájdalmat arat.
Kezedben néha látom csillagom .
Most lecsukom szemem rólad álmodom.
Fájnak a hangtalan elfojtott szavak.
Érzem kezed, engem simogat.
De látom az eltékozolt időt.
Érzem lassan nem marad már erőm.
Érzem egy nap én is utazom.
És a végtelen idő, már sír a vállamon.
