A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A csönd
A csönd csenget ma szívemen.
Pedig a sors sújtó ökle bánt.
Egy furcsa érzés fut át a testemen.
És a lelkem hangtalan kiált.
Lelkem száll, most felhők közt lebeg.
Felettem egy bús felleg zokog.
Mond hallod-e a megtört lelkemet.
Ahogy némán sírva ajtódon kopog.
Csak szállnak hozzád, a hangtalan szavak.
Mint száll a szélben a letépett levél.
Egy letört ág egy megtört akarat.
Úgysem látja senki a világ árnyékos felén.
Megtört szívben bánat csendje ül.
Nem tudom te mér hagysz egyedül.
A boldogság messze elkerül.
Szemembe egy könnycsepp arcoddal elvegyül.
Boldog perc ha néha átölelsz.
Úgy fáj ha te nem vagy itt.
Tudom te többet érdemelsz.
Mégis úgy fáj ,éreznem a csöndnek szárnyait.
