A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Homokvihar
A világ homok sivatagában már nincsen helyem.
A Nap tikkasztó sugarában kiszáradt már a szívem.
A világ árnyékot oly rég nem ad nekem.
Amit tegnap ismertem , azt ma már nem ismerem.
A gonosz kegyetlen kezével ölel,szorít,vonszol magával időn és téren át.Elvetve lelkem a hazugság magvával kitépve belőlem
az élet sugarát.Szorongó szívvel állok a forró Nap hevében.
Remény sugarát keresve a végleten kékség egében.
Reményvesztett világunk sóhaját hátha van ki meghallaná.
És a teremtés istene a világ fájdalmát meggyógyítaná.
Világot teremtő mérhetetlen szent,igaz erejével új utat mutatna nekünk.Az igazság selyem fátylával betakarva kinyitná szemünk.
A jövő édes gyermeki kezét kitárva ,új időt festene a múlandóság küszöbére.Bölcsőben ringatva vigyázna újjá született gyermekére,hogy hozzanak a csillagok békét mindörökre.
Az igazság szent fehér fátylát megmutatva nekünk.
A kapzsiság pajzsát letépve a hazugság bajnokáról ,
láthatod a gonoszt aki a csillogás erejével ellopta szívünk.
És most az igazság szent mellvértjét felöltöm magamra.
A hit és reménynek sugarából nyakláncot rakok a nyakamba.
Hogy minden időben a szeretet itt legyen velem.
És talán ebben az új világban én is meglelem helyem .
