A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Egy fény sugár.
Felébredő napsugár bontja már a felleget.
Szemem még ködbe jár köd mossa kezemet.
Az érzések játékában látom szemedet.
A földre hulló ködpárnában nem hallom léptedet.
A ködfátyol látod legörgette függönyét.
Az ember a múlt árnyékával tudom szembenéz.
Látom a nekem épített színpadot.
Érzem amit a szívem egykor álmodott.
Egy forrás ami folyton új utat keres.
Nézem a víz árjában megkopott követ.
Látom szikrázó szép szemed.
Egy kezet ahogy búcsút integet.
Érzem a múltnak árnyán feltépett sebet.
A ködöt ami folyton felettem lebeg.
Az utolsó csatát amit érted vívtam én.
Érzem a sebet ami folyton csupa vér.
Érzem a csókot mely édes volt nekem.
Azt hittem sorsod megosztod velem.
Azt hittem szemünkben megmarad a fény.
Áttörünk mi ketten az égnek fellegén.
Azt hittem boldog lesz minden pillanat.
Amit a sors neked s nekem ad.
Azt hittem te mindig itt leszel velem.
A mi szerelmünk lesz az örök szerelem.
Most egy fény sugár meg- meg simogat.
Megcsókolja néha arcomat.
Tudom te máshol mást ölelsz.
De engem a múlt soha nem enged el.
