A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Romba döntött világ.
Látod a világ romokban hever.
Szívemben szorít soha nem enged el.
Nézem a földet a megfagyott eget.
Csak a te szíved gyújt bennem néha meleget.
Mond mit ér a szó a megfagyott szavak.
Ha azok reményt soha nem nyújtanak.
Mit ér az érzés mond ha a tettek alszanak.
Mond mit ér az élet ha nem lesz már tavasz.
Amerre nézek véres köd lebeg .
A felhő sír a szél hint hideg permetet.
A köd könnye hull alá az ablakon.
Egy törékeny lélek szíve csupa fájdalom.
Talán egy nap én is másra ébredek.
A felkelő Nap messze űzi a gonosz felleget.
Egy reménysugár nekünk integet.
És a a szív, mely úgy kalapál megnyugszik bennetek.
Egy boldog perc téged s engem átölel.
És egy békére váró világ velünk ünnepel.
A múltnak árnyát elsöpri a szél.
Egy remény vesztett szív meglátod új időt remél.
A boldogság szárnya megint ránk terül.
A bánat tőlünk messze menekül.
Szemünkbe könnycsepp többé nem vegyül.
Csak szeress kérlek és ne hagyj egyedül.
