A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A vágy dallama.
Egy dobogó szív egy könnyes kis patak.
Mond mért mostad el a vágyamat.
Néha a kezem rád mutat.
Azt kérdem, mért nem oltod már szomjamat?
Néha esztelen vágy gyötör.
Egy elfojtott sóhaj úgy összetör.
A vágy dallama járja át szívemet.
Mond mit ér az élet ha ő már nem szeret.
Néha egy csillagra szegezem szemem.
Érzem a vágyam már meg nem pihen.
Olyankor némán könnyezem.
Egy könnycsepp átfojt, szivárvány szívemen.
Úgy fáj a rám hajló magány.
A sóhaj könnyezni készteti a sötét éjszakát.
Egy aprócska fény egy megtört gyertya láng.
Néha egy távoli világba hozzád vissza száll.
A szerelmes szív egy harmat gyöngy fonat.
Egy dobogó szív, könnyes kis patak .
Néha még hallom hangodat.
Érzem hullámzó ajkadról, lehulló édes csókodat.
Szívem most könnyes kis patak.
A Nap elmosta szivárvány szárnyadat.
Csak álom, te már az maradsz.
Egy békétlen szívnek eltévedt vágya vagy.
