A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Porban élve.
Port hord a szél a szemembe.
Szemem a végtelen időbe néz.
Most megyek messze idegenbe.
Ahol a békétlen lélek jobbat remél.
Mintha minden érzés kiszáradt volna.
Az emberek érzékeny világából.
Mintha az ember mások árnyéka volna.
Mely táplálkozik a gonosz asztaláról.
Szeretet, én most beléd merítem.
Kiszáradt szívemet.
Kérlek add nekem kezedet.
Légy gyógyír magányos lelkemen.
A lélek kiszáradt medrében.
Talán maradt egy csöppnyi víz nekem.
A világnak párolgó vízéből.
Kérlek, azt az egy csöppet itasd meg velem.
Kinek lelke oly régen bolyong.
Téren és időn át.
Ne űzze már messze a gond.
Légy az aki szívvel szívet ölel át.
2021.tavasz
